2015. augusztus 17.
2013. május 10.
Ginko Biloba
2013. április 29.
A kislány
"A kislány a tündérekkel táncol,
Gyöngyöt keres és talál az égen,
Virágot rajzol fekete kövekre,
Közben kacag, még hisz a mesében."
2013. április 25.
Justitia
Justitia istennő személyesíti meg a nyugati világban az igazságszolgáltatást, az igazságosságot, a jog morális tartalmát. A szemfedő azt szimbolizálja, hogy az igazságos jog nem tesz különbséget az egyes emberek között, függetlenül a származástól, a hatalomtól, gyengeségtől. A kard a jog hatalmának, állami kikényszeríthetőségének jelképe. Az istennő kezében egy egyensúlyban lévő mérleget tart, ez jelenti a jogi eljárásban résztvevő felek azonos jogait, azt, hogy a jog előtt mindenki egyenlő.
2013. április 2.
Aurora
A hajnal ókori római istennője. Hüperión titán és Thea leánya. A görög mitológiában neve Éósz. Minden reggel ő vezeti fel testvérének, a napistennek (görögül Héliosz, latinul Sol) szekerét az égboltra. Másik testvére Szeléné (latinul Luna). Nevének (görög eredetű) jelentése: hajnalpír, hajnal, hajnalhasadás.
Sok helyen kezében kulcsokkal ábrázolják, melyek az ég kapuját nyitják. Nem volt szerencsés a szerelemmel. Mikor együtt hált Arész istennel, Aphrodité szörnyű haragra gerjedt és elátkozta, hogy azontúl csak halandókba lehessen szerelmes. Még Aphrodité átka előtt beleszeretett Asztraioszba, akitől négy gyermeke született, akik a négy égtáj szeleivé váltak: Boreasz, Eurosz, Zephürosz és Nótusz.
Sok helyen kezében kulcsokkal ábrázolják, melyek az ég kapuját nyitják. Nem volt szerencsés a szerelemmel. Mikor együtt hált Arész istennel, Aphrodité szörnyű haragra gerjedt és elátkozta, hogy azontúl csak halandókba lehessen szerelmes. Még Aphrodité átka előtt beleszeretett Asztraioszba, akitől négy gyermeke született, akik a négy égtáj szeleivé váltak: Boreasz, Eurosz, Zephürosz és Nótusz.
BILE - a Világfa
Minden kelta törzsnek vagy törzsszövetségnek saját szent fája -az ír hagyományban bile -volt, ahol a törzs királyait avatták. Ez a fa a törzs területének közepén állt, az egység és a biztonság jelképeként. Ha az ellenség az Élet Fáját (crann bethadh) kidöntötte, ezzel meggyalázta és romlásba döntötte a népet. A szent fa olyannyira fontos volt, hogy a törzs területének szakrális középpontján álló fából minden csata alkalmával elvittek egyet gyökerestől. Amíg ez náluk maradt, addig az erejük biztosított volt.
A világtengely, vagyis az Axis Mundi szinte minden nép mitológiájában megtalálható. Gyökerei az alsó világba nyúlnak, törzse a középső világnak felel meg, lombja pedig az égbolt, a felsőbb világ. A rajta lévő gyümölcsök a tudást szimbolizálják. A fát általában egy kígyó vagy sárkány őrzi, ami a belső küzdelem és az energia jelképe.
A Bile - vagyis a Szent Fa - felső világa, az Ég vagy az Istenek Lakhelye, azaz a Fa levelei és koronája.
Az Égi Világ megfelel a Mennyországnak, a Napnak, a Holdnak és a csillagoknak. Itt élnek az Istennők és az Istenek, itt játszódnak egyes hősök utazásai, itt történnek az asztrális utazások és innen származnak a jövendölések.
A fa Középső része, a törzs a Fizikai Világ, az emberek és a föld területe.
A Bile törzse megfeleltethető az Ír szigetnek. Ez a középső világ négy plusz egy tartományra oszlik. Az északi tartomány a mitológiákban a harcosok lakhelye, a nyugati terület az arisztokrácia, a tudomány, a mágia és a művészetek otthona. A keleti terület a bőség, a termékenység és a nagy lakomák színtere. A déli terület az összes többienek alárendelt, és a legszegényebb mind közül, az itteniek kiszolgálói a gazdagabb tartományoknak. Ennek a résznek a nyuga felé eső része a halál és a túlvilágra való átjutás helyszíne.
Az Alsó Világ a fa gyökere, az Ősök, a tenger és a túlvilági utazások helye.
Ez az ősök és a halál lakhelye. A sírdombok a kelták újjászületésbe vetett hitének bizonyítékai. A mítoszokban sokszor ide vezetnek a vadászatok és itt folynak a csaták.
A világok közötti utazásokra szolgáló Világfa a germán Yggdraszil kőris, a bibliai Tudás fája és a kabbalisták Élet Fája, de erre vezethető vissza a mesékben szereplő égig érő fa motívuma is. Találkozhatunk vele az aztékok mitoszaiban és Buddha történetében is, aki egy fa tövében ülve érte el a megvilágosodást. A hindu Visnu-t is gyakran ábrázolták egy kozmikus fa alatt.
A világtengely, vagyis az Axis Mundi szinte minden nép mitológiájában megtalálható. Gyökerei az alsó világba nyúlnak, törzse a középső világnak felel meg, lombja pedig az égbolt, a felsőbb világ. A rajta lévő gyümölcsök a tudást szimbolizálják. A fát általában egy kígyó vagy sárkány őrzi, ami a belső küzdelem és az energia jelképe.
A Bile - vagyis a Szent Fa - felső világa, az Ég vagy az Istenek Lakhelye, azaz a Fa levelei és koronája.
Az Égi Világ megfelel a Mennyországnak, a Napnak, a Holdnak és a csillagoknak. Itt élnek az Istennők és az Istenek, itt játszódnak egyes hősök utazásai, itt történnek az asztrális utazások és innen származnak a jövendölések.
A fa Középső része, a törzs a Fizikai Világ, az emberek és a föld területe.
A Bile törzse megfeleltethető az Ír szigetnek. Ez a középső világ négy plusz egy tartományra oszlik. Az északi tartomány a mitológiákban a harcosok lakhelye, a nyugati terület az arisztokrácia, a tudomány, a mágia és a művészetek otthona. A keleti terület a bőség, a termékenység és a nagy lakomák színtere. A déli terület az összes többienek alárendelt, és a legszegényebb mind közül, az itteniek kiszolgálói a gazdagabb tartományoknak. Ennek a résznek a nyuga felé eső része a halál és a túlvilágra való átjutás helyszíne.
Az Alsó Világ a fa gyökere, az Ősök, a tenger és a túlvilági utazások helye.
Ez az ősök és a halál lakhelye. A sírdombok a kelták újjászületésbe vetett hitének bizonyítékai. A mítoszokban sokszor ide vezetnek a vadászatok és itt folynak a csaták.
A világok közötti utazásokra szolgáló Világfa a germán Yggdraszil kőris, a bibliai Tudás fája és a kabbalisták Élet Fája, de erre vezethető vissza a mesékben szereplő égig érő fa motívuma is. Találkozhatunk vele az aztékok mitoszaiban és Buddha történetében is, aki egy fa tövében ülve érte el a megvilágosodást. A hindu Visnu-t is gyakran ábrázolták egy kozmikus fa alatt.
2012. március 28.
2009. szeptember 23.
Dobbal, síppal, nádihegedűvel
"De akik tudtak játszani valamilyen hangszeren
És nem féltek az erdőkben aludni
A madarak énekeit és a szél hangjait lesték.
Nem keltek, feküdtek korán,
Gyakran leírták álmaikat,
Történeteket találtak ki és meséltek.
Hírt adtak csodákról, háborúkról, pestisről és néhai istenekről."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)